Szerző: Amira Stone                                                         
Eredeti cím: Kitaszítottak                                  
Magyar cím: Kitaszítottak
Oldalszám: 392

Rövid tartalom: 

Ene: egy hercegnő aki bármit megtenne egy másik életért

Ray: egy szegénységgel küzdő fiú aki a családjáért harcol

Kein: egy fiú akit csak a szórakozás és a harc érdekel

Mena: egy volur aki mindent megtenne azért hogy természetfeletti képssége megmutatkozzon

Hogy fonódik egybe ezeknek az embereknek a sorsa?

A két fiú közül valamelyik a volur párja. Csak az a kérdés melyikük az.

Már a könyv fülszövegéből is kiderül, hogy a cselekményt több karakter szemszögéből olvashatjuk ami vegyes érzésekkel töltött el. Nyilván van köztük nincstelen. Reménykedtem abban, hogy ez nem az a tipikus történet amiről (majdnem) minden YA fantasy szól: a szegény nincstelen kap egy új lehetőséget majd gazdag sikeres és boldog lesz. Én személy szerint hiányolom az olyan könyvekez amik arról szólnak hogyan lesz valaki gazdagból szegény. Ezt félretéve olvastam a történetet, ugyanis már a legelején kiderül, hogy ez a könyv sem váltaja be a reményeimet. Persze ettől nem lesz rossz.

A szereplők nagyon érdekesre sikeredtek. Tetszett, hogy a két fiú ugyanabból a motivációból teljesen másképp cselekszik. Ez kicsit más a lány szereplőinknél. Igaz egyikük sem szeretné elfogadni a sorsát, viszont a cselekedeteik motivációja teljesen más. Mena elfogadja hogy ő más mint a többiek, igaz ezzel nehezen birkózik meg. Ene pedig egyszerűen nem tudja elfogadni a neki szánt sorsot.

Itt térnék ki az egyetlen dologra ami nem tetszett a könyvben. Ami nem más mint az, hogy nekik egyszerűen nincsenek indokaik. Pontosabban az hogy nincs elég. Szívesen olvastam volna több mélyebb indokot. Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben mintha ugyanazt a sort elolvastam volna 10 alkalommal, csak egy kicsit át van fogalmazva. Félreértés ne essék nem az a baj, hogy többször meg van említve hanem az, hogy ezek nem erős indokok.

Például Mena feladata, hogy segítse az embereket mégis mikor menni kellene ő inkább egy bált (!) választ. És az egészet elintézi annyival, hogy reméli nem fog meghalni sok ember. Ne már! 

Ene meg csak panaszkodik. Annak ellenére hogy erősnek gondolja magát nem tesz semmit. Számomra ez furcsa volt.

A két fiú sem tudja sorolni az érveiket de nekik legalább nyomós idokuk van. 

Amit viszont nagyon tetszett az a könyv és ennek a világnak a felépítése volt. 

A történet érthető, érdekes, izgalmas, senki nem fog unatkozni olvasás közben. 

Összeségében a szereplők is jóra sikeredtek. Van pár kifejezetten érdekes mellékszereplő akiket remélem a következő könyvebn jobban megismerhetünk.

A borító kifejezetten tetszik. Nagyon különlegessé teszi a sok kis részlet.

Történet: 10/8

Borító: 10/9